Hannah Nydahl dán származású, buddhista gyakorló és tanító, aki életét szentelte a tibeti buddhizmus megalapozásának világszerte. A buddhista közösségekben széles körben tisztelték munkásságért, odaadásáért és megvalósításért. Egy dán újság a „buddhizmus anyjaként” emlegette, míg az Aarhus Egyetem Vallástudományi Tanszékén így írtak róla: „A dániai buddhista gyakorlatokra semminek sem volt olyan óriási és hosszan tartó hatása, mint Ole és Hannah Nydahl 1968-as nászútjának, melyet egy hátizsákkal tettek meg a spirituális Keleten, főként Nepálban.”

Hannah Nydahl három testvérével együtt a második világháború után született dán egyetemi tanárok legidősebb gyermekeként. „Rengeteg kérdés merült fel bennem – emlékezik vissza Hannah a gyerekkorára –, sok dologról elmélkedtem akkoriban. A kereszténység semmiképpen nem adta meg a kérdéseimre keresett válaszokat.”

A 60-as évek gyermekeként Hannah franciát és dán nyelvet tanult a Koppenhágai Egyetemen, ahol találkozott a vad, ámde karizmatikus Ole Nydahllal. „Hannah kicsit tartott a bátyámtól és tőlem, hiszen akkoriban mi elég durvák voltunk, amolyan dán huligánok” – idézi fel Láma Ole. Ugyanakkor a kettejük közötti erős kapcsolat az első pillanattól egyértelmű volt.

Idealizmusukkal párosulva, a tudat szabad természetének megtalálására és megtapasztalására irányuló mély kíváncsiságuk sodorta őket a hippik világába. 1968-ban Nepálba utaztak, ahol találkoztak egy elismert és erőteljes bhutáni lámával, Lopön Csecsu Rinpocséval, aki első tanítójuk lett, és egészen haláláig, 2003-ig mellettük maradt.

Lopön Csecsu Rinpocsén keresztül találkoztak azzal az emberrel, aki megváltoztatta az életüket: Őszentsége a 16. Karmapáva, a tibeti buddhizmus karma kagyü meditációs vonalának első emberével, akit a „jógik királyának” is hívtak. Félredobták a pszichedelikus megközelítést, és csakis a buddhista irányra összpontosítottak.

Hannah és Ole elutaztak Szikkimbe, a rumteki kolostorba – a 16. Karmapa székhelyére –, ahol további 3 évig tanultak tőle és vele együtt gyakoroltak. A dardzselingi Szonadában is több hónapot töltöttek, ahol Kalu Rinpocse iránymutatásait követve gyakoroltak.

A Himalájában töltött néhány év után Karmapa azzal a küldetéssel bízta meg őket, hogy térjenek haza és tanítsanak a meditációról és a buddhizmusról azoknak, akik nyitottak erre. „Karmapa azt mondta: szeretném, ha ezt megtennétek: beszélgessetek a barátaitokkal, indítsátok el a buddhizmust Nyugaton” – emlékszik vissza Láma Ole.

Az Európában töltött első évek igazi kihívást jelentettek. Hannah és Ole éjszakánként iskolákat takarítottak, hogy megteremtsék megélhetésüket, nappal pedig a buddhizmusról írtak és tanítottak. Ebben az időszakban készült első könyvük A tudat természetéről szóló tanítások címmel. Észak-Európában is elkezdtek utazni. Míg Ole a karma kagyü iskola nevében központokat alapított és tanításokat adott, Hannah a buddhista gyakorlatokat kezdte fordítani a lámák útmutatásával. Először váltak e hiteles módszerek elérhetővé a nyugatiak számára is érthető nyelven.

Hannah és Ole az következő 12 évben nagyon szoros kapcsolatot ápolt Karmapával, egészen annak 1981-ben bekövetkezett haláláig. Európai tartózkodása alatt körutakat szerveztek neki, Hannah pedig folyamatosan mellette volt és fordított. Ő lett a tibeti lámák kísérője Európában és később Kelet-Ázsiában is: fordítójuk volt, és elmagyarázta nekik, hogyan működnek a dolgok Nyugaton. A tibetiek túlnyomó része nemzedékeken keresztül a Himalája elszigetelt területein élt, és soha semmilyen kapcsolata nem volt előtte a Nyugattal.

Hannah más elismert lámáknak is fordítani kezdett, például Samar Rinpocsénak, Szitu Rinpocsénak, Gyalcab Rinpocsénak, Kalu Rinpocsénak, Tenga Rinpocsénak, Ajang Tulkunak és még sokan másoknak. Hamar ismertté vált a buddhista tanítások különleges megértéséről és megtapasztalásáról, valamint arról a képességéről, amellyel ki tudta fejezni, és meg tudta testesíteni azokat.

Hannah és Ole munkája nem ért véget Nyugat-Európában. Karmapa arra kérte őket, hogy alapítsanak központokat Lengyelországtól Vlagyivosztokig, ami nem volt könnyű feladat a hidegháború idején. Emellett még utazni kezdtek, centrumokat építettek és ahova csak tudták, elvitték a tanításokat. A társadalom széles rétegeit sikerült a tibeti buddhizmus hiteles átadásával megérinteniük oly módon, hogy a tradicionális tanítások lényegét megőrizték, ám azokat egyedülálló módon egy modern nyugati megközelítésen keresztül magyarázták el.

A 90-es évek elején Hannah és Ole a „kagyü válság” miatt kénytelenek voltak szembenézni azzal, hogy milyen befolyást gyakorolt a kínai kommunizmus és tibeti politika a lámákra, és arra a folyamatra, melynek során az új Karmapát keresték. „Felelősségünknek éreztük, hogy fenntartsuk a bizalmat Buddha tanításaiban, magában a dharmában” – idézte fel Hannah. Ekkor kezdett el Samar Rinpocséval szorosan együtt dolgozni, és támogatni őt e kihívásokkal teli időszakban.

Hannah fordítóként és szervezőként is elkezdett dolgozni Karmapa nemzetközi iskolájában (Karmapa International Buddhist Institute – KIBI) Delhiben. Amikor arra kérték, hogy tanítson, ő úgy döntött, továbbra is fordítóként tevékenykedik. Ez idő alatt közel került a fiatal 17. Karmapához. „Hannah csodálatos ember volt” – emlékszik vissza Karmapa. „Nagyon törődő volt, és mély megértéssel rendelkezett. Tapasztalatának köszönhetően a legbékésebb módon oldotta meg és hozta helyre a dolgokat.”

2006-ban Hannah-nál gyógyíthatatlan tüdőrákot diagnosztizáltak – 3 hónapot jósoltak neki. A hír mindenkit hihetetlenül megrázott. Hannah viszont nem tapasztalt félelmet. „Egyszerűen csak felismerte, hogy eltávozik” – idézi fel Ole.

Felfüggesztették az utazásokat, Hannah és Ole az általuk 1974-ben alapított koppenhágai centrumba tértek vissza, hogy utolsó napjaikat ott töltsék együtt. Eckart, egy közeli barát így emlékszik vissza: „Annyira megható volt kettejüket így látni. Hannah átölelte Olét és a fejét simogatta. Látható volt, mennyire el tud mélyülni két ember kapcsolata, amelyet valami személyes szinten túli küldetés köt össze.”

Szinte pontosan három hónappal a diagnózis után Hannah meditáció közben hunyt el, férje és néhány barátja körében. Hagyatéka tovább él azokban az emberekben, akiket megérintett, és azokban a központokban, amelyet ő és Ole 35 évi munkájuk során alapítottak. „Nagyon hálás vagyok mindkettőjüknek, természetesen Hannah-nak különösen” – mondta Karmapa. „Ma több ezren gyakorolnak. Összekapcsolták a családokat, több ezer családot a legértékesebb dharmával. Ők hozták létre a kapcsolatot. Azt gondolom, ez csodálatos.”